One Unit.

1.Fejezet
Tisztalap

Takara Seido vagyok egy átlagos középiskolás fiú. Családi és beilleszkedési gondok miatt tavaly nem tudtam befejezni az évet így újra gólyaként kezdek egy tavaly nyílt iskolába a Kyomoto akadémián. Nincsenek barátaim és nagyon nehezen illeszkedek be, de remélem, most új lappal kezdhetek.

*felkelek az ágyból és megdörzsölöm a szemem közbe nagyokat ásítva, ki kellek az ágyból és a konyhába megyek, ekkor egy lány a nyakamba ugrik*

- Ohayo Nii-Chan *mondja boldogan nekem*

-O-ohayo

A húgom volt az. Egy fekete hosszú hajú lány volt, vékony testalkattal. Kicsit élénk a korához képest, de aranyos egyébként most lett tíz éves 

*Gúnyos vigyorral rám néz, a szemébe csillog egy apró fény* 

-Ugye tudod, milyen nap van?

-Milyen nap? ööö. *elkezdek gondolkodni, de nem, jut eszembe semmi*

- Butus, butus bátyus ma van az első napod a suliba.

- Oh, ja, tényleg. *a mosoly a számon lelankad és elfordítom a fejem*

*elfordítja a fejét kíváncsian*

- Bátyus mi a baj?

*megsimogatom a buksiját és elmosolyodom*

S-semmi baj, de lassan indulnom kell, még a végén elkésem.

- R-rendben. Csak előbb i-ié megkóstolnád ezt? Neked csináltam. *oda nyújt egy fehér tányért amint egy bent volt* 

-A-arigato hugi. *elveszem és beleharapok* hmm, ez finom lett.

T-t-tényleg?

-Hazudnék én neked?

- Ne-nem ez igaz. Örülök, hogy ízlik.

-Na, látod. Egyébként száraz és ehetetlen máskor igyekezz jobban.

- Kegyetlen vagy Onii-San *durcás arccal félre fordul*

-Na, megyek, majd jövök. By. *felkapom a cipőmet és kiszaladok az ajtón.*

-By. *int* hmm, ő sose változik.

Közbe megérkeztem az iskolához. Megálltam a kapu előtt. 

-A beiratkozásom óta se változott semmit. *felsóhajtok* 

Egy átlagos iskola, ami jelenleg semmibe se jártas. Nincs sport

Klubja se más egyéb szakkörei. A tanulók többsége átlag alatti tanuló.

- Vajon én illek egyáltalán ide?  

*Lassan besétálok, majd körülnézek* 

A-egy ismerős arcot se látok. Lehet egy barátom se lesz.

*Amint ez kimondtam egy hang hallatszik mögülem.*

-Üdv Keito Fukushi vagyok te is az 1/B-be-osztályba jársz?

-I-igen *helyeselek* de honnan tudod? 

- A cipődről. Minden osztálynak más a színe

Mellesleg fehér a talpa így valószínűleg alsós vagy.

-Értem.

- Te, nem tudod melyik lesz a mi termünk?

- Még nem jutottam el a tábláig.

*Megüti a hátam* Akkor mennyünk együtt. 

*mosolyog és magával húz a nagy tömegen át a fali táblához*

- Itt vagyunk, gyorsan keressük ki.

- Áh. Kikeresem az osztályunkat.

- A 3/c/2 terembe kezdünk. *mondjuk egyszerre*

*egymásra nézünk és jót nevetünk*

-Jó  barátok leszünk mi ugye? Hmm, mi is a neved.

- Gomene elfelejtettem bemutatkozni. Takara Seido vagyok.

-Örvendek. Na, siessünk, még a végén elkésünk az óránkról.

*Felszaladunk a teremhez* 

-Huhh épp időbe értünk ide nem Takara-Kun?

-D-de. Várj te a keresztnevemen szólítottál?

- I- igen hát ízé gondoltam, ha már barátok vagyunk.

-S-semmi baj nem zavar csak még fura. Nagyon nem hívott még 

Senki így a keresztnevemen.

*Elmosolyodik* -Nah mennyünk be. *benyit, az ajtón majd belépünk 

A teremben.*

*Mindenki bamba szemekkel néz minket, de én nem törődve vele

Leülök az ablak felől a legutolsó padba. A fura személyiségű fiú pedig 

Az előttem lévő padban. Én úgy téve, mint ha nem is érdekelne, hogy

Néznek, kifelé nézek az ablakon. Már nagyba belemélyedtem a gondolataimba

Mikor egy nagy zörgést hallatszott a folyosóról én pedig abba a percbe

Kizökkentem a harmonikus gondolkodásomból. Körbe nézek, de senki

Se vett észre semmit, amíg a kilincs le nem billent, mert abba a pillanatba 

Még a lélegzete is megállt mindenkinek. Kihúzott háttal ültek csöndesen

Előre nézve senki meg se szisszent, mint ha az főben járó bűn lenne. Felsóhajtok

Majd megpróbálok megint a gondolataimba mélyedni mikor az ajtó kinyílt

És egy hosszú barna hajú barna szemű lány remegve egy nagy dobozzal a kezébe 

Betoppant a termünkbe. Az egyenruhája és a cipője alapján a mi osztálytársunknak

Következtettem be. Keito-Kun erősen a könyökömmel oldalba ütött. *

-Nézd Takara-Kun  milyen szép ez a lány és esetlen, szerinted van esélyem nála?

- Ezt neked kell tudnod. 

-Kegyetlen vagy ugye tudod.

-Most miért?

- Mert. *ugyan azt a duzzogó képet vágja, mint a húgom*

-Rendben te tudod. *nevetek majd épp egy pillanatra összeér a pillantásuk 

A lányéval, aki zavarába félre húzza, a fejét majd elkezd a tanári asztal felé menni*

-  Én ezt nem bírom nézni ki, megyek innivalóért te is kérsz valamit Keito-Kun?

*Felcsillan a szeme* - Ha már itt tartunk, akkor vehetnél nekem egy olyan selept 

Nevű energia dús sport italt.

-Tőlem. Pénzed van?

-Hogy mi? Várj egy percet *lázasan elkezdi keresni a zsebébe a tárcáját, de nem 

Találja*. I-izé-

- Hagyd majd én. Majd egyszer visszafizeted.

-K-kösz. *Mondja egy kicsit zavart hangon*

- Na, megyek.

*Indultam az ajtó felé mikor a lány megbotlott véletlen és elesett. Mindenki nevetni

Kezdett, de én megsajnáltam és a kezemet nyújtottam felé.*

-Jól vagy? 

Mi-igen persze kö-köszönöm.

-Ugyan nincs mit megköszönnöd. *mosolygok és felszedem a kiesett felszerelést 

És visszarakom a földön lévő dobozba majd a tanári asztalra rakom* 

-Így ni. Na, én megyek is, szia.

-V-várj mi a neved? Az enyém Takashi Nanami.

- Takara. Takara Seido.

-  Hai. A-arigato Seido-Kun. *meghajol*

*intek, majd elmegyek innivalóért. Az automata előtt megállok

Majd kinézem a nekem tetsző innivalót és bedobok pár pénzt közbe

Véletlenül meghallom a mellettem lévő két fiú beszélgetését.

(Fiú1)- Szerinted van kosár ebbe az iskolába.

(Fiú2) - Nem tudom, mondjuk, én a focit jobban szeretem.

(Fiú1) -Nah igen. Jó lenne alapítani egy klubbot, de nem

Hiszem, hogy itt bárki is szeretne kosarazni.

*feléjük fordulok, majd kedvesen megszólítom őket*

- Ő bocsi, véletlen meghallottam a beszélgetéseteket és

Azt is, hogy kosárklubot szeretnétek alapítani. Én is

Szívesen benne lennék.

(Fiú2)- Te hozzád meg ki beszélt és, hogy jössz ahhoz, hogy

Hallgatóz. Törődj a magad dolgával.

(Fiú1)- Irakawa-Kun viselkedj.

(Fiú2)-De én csak...

(Fiú1)- Most hagyj magunkra.

(Fiú2)- I- igen is, ahogy szeretnéd. *elmegy, mi közbe mérgesen néz engem.

(Fiú1)- Na így jobb. Na, mit is mondtál mi a neved?

-Takara.Takara Seido az 1/B osztályból.

(Fiú1)-Értem. Én  Kuro Hanama vagyok a 2/D osztályból örvendek a haverom

Aki itt volt pedig Irakawa kun úgy szint az osztályomból 

 -2D a-az az elit osztály?

-Igen, a legjobbak legjobbjai vagyunk. Mondjuk mostanság

Úgy érzem, ebbe az osztályba bármelyik pénzes marhát felveszik.

-Ismerős a neved valahonnan. *elkezdek gondolkodni*

- Onnan, hogy az apám a suli tulajdonosa.

-K-komolyan? *lesokkoltam*

-De ettől még átlag fiú vagyok, nyugodj meg. Csak vagy egy kis

Vagyoni különbség köztünk. *mosolyog* na, miről is beszéltünk?

-A kosárklubról.

-Jah igen. Szóval szeretnél csatlakozni miután megalapítottam? 

-I-igen.

-Értem. Készülj, fel nem leszek kíméletes az edzések alatt.

-Hai *felelek eltökélt arccal*

-Jó látni az elszántságod. Van esetleg más tagok is akik 

kosaraznánk? Ismerősök,barátok?

- N-nincsenek barátaim. Vagy is egy van de róla nem tudok semmit.

-Értem majd ez még kialakul. *közbe kint el kezd szakadni az eső*

-Remek nem hoztam esernyőt. Totál el fogok ázni.

- Ha szeretnéd, suli után haza dobhatunk?

-N-nem nem szabad ilyet kérnem.

a-nyugodtan ne szerénykedj. *mosolyog* egy csapatársért mindent.

-K-köszönöm hálás vagyok.

*becsöngetnek az első órára*

-Akkor majd órák után itt találkozunk. Most megyek órára. Viszlát.

-V-viszlát.

*Bementem órára. Innentől az idő, lassan de telt a maga iramában. Végül

Kicsöngettek az órákról én pedig lassan leballagtam a legalsó szintre majd

A tárolómból kivettem a cipőm és kiballagtam. Ekkor a kapunál megláttam

Irakawa-Kunt egy esernyővel és egy idegen szemüveges ősz hajú emberrel.

-Üdv újra Takara-Kun. 

-Ü-üdv. *kicsit zavarba voltam ekkora kérés után* 

-Hagy mutassam be a sofőröm Ivánt. Egészen Angliából jött el.

-Üdvözlöm Úrfi. Szálljanak csak be. *kinyitja az ajtót majd Irakawa-Kun

Beszáll.*

- Na, meggondoltad magad?

-N-nem. *Habozva, de végül beülök*

*Út közbe elkezdtünk beszélgetni,megtárgyaltuk a kosárcsapat ügyeit majd végül elértünk a házunk elé.*

- K-köszönöm még egyszer, hogy haza hoztatok.

-Ugyan elvégre csapattagok vagyunk.

-I-igaz. 

-Nah akkor majd holnap az iskolába. 

-Majd holnap. *Az sofőr becsukja az ajtót és visszaszáll, majd elmennek. Én utánuk intek, majd felnézek az égre, ami éppen kitisztul.*

Vége