1.Fejezet
Tisztalap
Tisztalap
Takara Seido vagyok egy átlagos középiskolás fiú. Családi és
beilleszkedési gondok miatt tavaly nem tudtam befejezni az évet így újra
gólyaként kezdek egy tavaly nyílt iskolába a Kyomoto akadémián. Nincsenek
barátaim és nagyon nehezen illeszkedek be, de remélem, most új lappal
kezdhetek.
*felkelek az
ágyból és megdörzsölöm a szemem közbe nagyokat ásítva, ki kellek az ágyból és a
konyhába megyek, ekkor egy lány a nyakamba ugrik*
- Ohayo
Nii-Chan *mondja boldogan nekem*
-O-ohayo
A húgom volt
az. Egy fekete hosszú hajú lány volt, vékony testalkattal. Kicsit élénk a
korához képest, de aranyos egyébként most lett tíz éves
*Gúnyos
vigyorral rám néz, a szemébe csillog egy apró fény*
-Ugye tudod,
milyen nap van?
-Milyen nap?
ööö. *elkezdek gondolkodni, de nem, jut eszembe semmi*
- Butus, butus
bátyus ma van az első napod a suliba.
- Oh, ja,
tényleg. *a mosoly a számon lelankad és elfordítom a fejem*
*elfordítja a
fejét kíváncsian*
- Bátyus mi a
baj?
*megsimogatom a
buksiját és elmosolyodom*
S-semmi baj, de
lassan indulnom kell, még a végén elkésem.
- R-rendben.
Csak előbb i-ié megkóstolnád ezt? Neked csináltam. *oda nyújt egy fehér tányért
amint egy bent volt*
-A-arigato
hugi. *elveszem és beleharapok* hmm, ez finom lett.
T-t-tényleg?
-Hazudnék én
neked?
- Ne-nem ez
igaz. Örülök, hogy ízlik.
-Na, látod.
Egyébként száraz és ehetetlen máskor igyekezz jobban.
- Kegyetlen
vagy Onii-San *durcás arccal félre fordul*
-Na, megyek,
majd jövök. By. *felkapom a cipőmet és kiszaladok az ajtón.*
-By. *int* hmm,
ő sose változik.
Közbe
megérkeztem az iskolához. Megálltam a kapu előtt.
-A
beiratkozásom óta se változott semmit. *felsóhajtok*
Egy átlagos iskola,
ami jelenleg semmibe se jártas. Nincs sport
Klubja se más
egyéb szakkörei. A tanulók többsége átlag alatti tanuló.
- Vajon én
illek egyáltalán ide?
*Lassan besétálok,
majd körülnézek*
A-egy ismerős
arcot se látok. Lehet egy barátom se lesz.
*Amint ez
kimondtam egy hang hallatszik mögülem.*
-Üdv Keito
Fukushi vagyok te is az 1/B-be-osztályba jársz?
-I-igen
*helyeselek* de honnan tudod?
- A cipődről.
Minden osztálynak más a színe
Mellesleg fehér
a talpa így valószínűleg alsós vagy.
-Értem.
- Te, nem tudod
melyik lesz a mi termünk?
- Még nem
jutottam el a tábláig.
*Megüti a
hátam* Akkor mennyünk együtt.
*mosolyog és
magával húz a nagy tömegen át a fali táblához*
- Itt vagyunk,
gyorsan keressük ki.
- Áh. Kikeresem
az osztályunkat.
- A 3/c/2
terembe kezdünk. *mondjuk egyszerre*
*egymásra
nézünk és jót nevetünk*
-Jó
barátok leszünk mi ugye? Hmm, mi is a neved.
- Gomene
elfelejtettem bemutatkozni. Takara Seido vagyok.
-Örvendek. Na, siessünk,
még a végén elkésünk az óránkról.
*Felszaladunk a
teremhez*
-Huhh épp időbe
értünk ide nem Takara-Kun?
-D-de. Várj te
a keresztnevemen szólítottál?
- I- igen hát
ízé gondoltam, ha már barátok vagyunk.
-S-semmi baj
nem zavar csak még fura. Nagyon nem hívott még
Senki így a
keresztnevemen.
*Elmosolyodik*
-Nah mennyünk be. *benyit, az ajtón majd belépünk
A teremben.*
*Mindenki bamba
szemekkel néz minket, de én nem törődve vele
Leülök az ablak
felől a legutolsó padba. A fura személyiségű fiú pedig
Az előttem lévő
padban. Én úgy téve, mint ha nem is érdekelne, hogy
Néznek, kifelé
nézek az ablakon. Már nagyba belemélyedtem a gondolataimba
Mikor egy nagy
zörgést hallatszott a folyosóról én pedig abba a percbe
Kizökkentem a
harmonikus gondolkodásomból. Körbe nézek, de senki
Se vett észre semmit,
amíg a kilincs le nem billent, mert abba a pillanatba
Még a lélegzete
is megállt mindenkinek. Kihúzott háttal ültek csöndesen
Előre nézve
senki meg se szisszent, mint ha az főben járó bűn lenne. Felsóhajtok
Majd
megpróbálok megint a gondolataimba mélyedni mikor az ajtó kinyílt
És egy hosszú
barna hajú barna szemű lány remegve egy nagy dobozzal a kezébe
Betoppant a
termünkbe. Az egyenruhája és a cipője alapján a mi osztálytársunknak
Következtettem
be. Keito-Kun erősen a könyökömmel oldalba ütött. *
-Nézd
Takara-Kun milyen szép ez a lány és esetlen, szerinted van esélyem nála?
- Ezt neked
kell tudnod.
-Kegyetlen vagy
ugye tudod.
-Most miért?
- Mert. *ugyan
azt a duzzogó képet vágja, mint a húgom*
-Rendben te
tudod. *nevetek majd épp egy pillanatra összeér a pillantásuk
A lányéval, aki
zavarába félre húzza, a fejét majd elkezd a tanári asztal felé menni*
- Én ezt
nem bírom nézni ki, megyek innivalóért te is kérsz valamit Keito-Kun?
*Felcsillan a
szeme* - Ha már itt tartunk, akkor vehetnél nekem egy olyan selept
Nevű energia
dús sport italt.
-Tőlem. Pénzed
van?
-Hogy mi? Várj
egy percet *lázasan elkezdi keresni a zsebébe a tárcáját, de nem
Találja*.
I-izé-
- Hagyd majd
én. Majd egyszer visszafizeted.
-K-kösz.
*Mondja egy kicsit zavart hangon*
- Na, megyek.
*Indultam az
ajtó felé mikor a lány megbotlott véletlen és elesett. Mindenki nevetni
Kezdett, de én
megsajnáltam és a kezemet nyújtottam felé.*
-Jól
vagy?
Mi-igen persze
kö-köszönöm.
-Ugyan nincs
mit megköszönnöd. *mosolygok és felszedem a kiesett felszerelést
És visszarakom
a földön lévő dobozba majd a tanári asztalra rakom*
-Így ni. Na, én
megyek is, szia.
-V-várj mi a
neved? Az enyém Takashi Nanami.
- Takara.
Takara Seido.
- Hai.
A-arigato Seido-Kun. *meghajol*
*intek, majd
elmegyek innivalóért. Az automata előtt megállok
Majd kinézem a
nekem tetsző innivalót és bedobok pár pénzt közbe
Véletlenül
meghallom a mellettem lévő két fiú beszélgetését.
(Fiú1)-
Szerinted van kosár ebbe az iskolába.
(Fiú2) - Nem tudom,
mondjuk, én a focit jobban szeretem.
(Fiú1) -Nah
igen. Jó lenne alapítani egy klubbot, de nem
Hiszem, hogy
itt bárki is szeretne kosarazni.
*feléjük fordulok,
majd kedvesen megszólítom őket*
- Ő bocsi,
véletlen meghallottam a beszélgetéseteket és
Azt is, hogy kosárklubot
szeretnétek alapítani. Én is
Szívesen benne
lennék.
(Fiú2)- Te
hozzád meg ki beszélt és, hogy jössz ahhoz, hogy
Hallgatóz.
Törődj a magad dolgával.
(Fiú1)-
Irakawa-Kun viselkedj.
(Fiú2)-De én
csak...
(Fiú1)- Most
hagyj magunkra.
(Fiú2)- I- igen
is, ahogy szeretnéd. *elmegy, mi közbe mérgesen néz engem.
(Fiú1)- Na így
jobb. Na, mit is mondtál mi a neved?
-Takara.Takara
Seido az 1/B osztályból.
(Fiú1)-Értem.
Én Kuro Hanama vagyok a 2/D osztályból örvendek a haverom
Aki itt volt
pedig Irakawa kun úgy szint az osztályomból
-2D a-az
az elit osztály?
-Igen, a
legjobbak legjobbjai vagyunk. Mondjuk mostanság
Úgy érzem, ebbe
az osztályba bármelyik pénzes marhát felveszik.
-Ismerős a
neved valahonnan. *elkezdek gondolkodni*
- Onnan, hogy
az apám a suli tulajdonosa.
-K-komolyan?
*lesokkoltam*
-De ettől még
átlag fiú vagyok, nyugodj meg. Csak vagy egy kis
Vagyoni különbség
köztünk. *mosolyog* na, miről is beszéltünk?
-A
kosárklubról.
-Jah igen.
Szóval szeretnél csatlakozni miután megalapítottam?
-I-igen.
-Értem. Készülj,
fel nem leszek kíméletes az edzések alatt.
-Hai *felelek
eltökélt arccal*
-Jó látni az
elszántságod. Van esetleg más tagok is akik
kosaraznánk?
Ismerősök,barátok?
- N-nincsenek
barátaim. Vagy is egy van de róla nem tudok semmit.
-Értem majd ez
még kialakul. *közbe kint el kezd szakadni az eső*
-Remek nem
hoztam esernyőt. Totál el fogok ázni.
- Ha szeretnéd,
suli után haza dobhatunk?
-N-nem nem
szabad ilyet kérnem.
a-nyugodtan ne
szerénykedj. *mosolyog* egy csapatársért mindent.
-K-köszönöm
hálás vagyok.
*becsöngetnek
az első órára*
-Akkor majd
órák után itt találkozunk. Most megyek órára. Viszlát.
-V-viszlát.
*Bementem
órára. Innentől az idő, lassan de telt a maga iramában. Végül
Kicsöngettek az
órákról én pedig lassan leballagtam a legalsó szintre majd
A tárolómból
kivettem a cipőm és kiballagtam. Ekkor a kapunál megláttam
Irakawa-Kunt
egy esernyővel és egy idegen szemüveges ősz hajú emberrel.
-Üdv újra
Takara-Kun.
-Ü-üdv. *kicsit
zavarba voltam ekkora kérés után*
-Hagy mutassam
be a sofőröm Ivánt. Egészen Angliából jött el.
-Üdvözlöm Úrfi.
Szálljanak csak be. *kinyitja az ajtót majd Irakawa-Kun
Beszáll.*
- Na,
meggondoltad magad?
-N-nem. *Habozva,
de végül beülök*
*Út közbe
elkezdtünk beszélgetni,megtárgyaltuk a kosárcsapat ügyeit majd végül elértünk a
házunk elé.*
- K-köszönöm
még egyszer, hogy haza hoztatok.
-Ugyan elvégre
csapattagok vagyunk.
-I-igaz.
-Nah akkor majd
holnap az iskolába.
-Majd holnap.
*Az sofőr becsukja az ajtót és visszaszáll, majd elmennek. Én utánuk intek,
majd felnézek az égre, ami éppen kitisztul.*
Vége
